Késve ugyan, de itt is van a beígért prológus. Remélem elnyeri a tetszéseteket.
Elody.xx
A vasajtó
becsapódott, ami vízhangoztatta az egész folyosót. A férfit nem érdekelte, csak
ment tovább a nedves folyosó kövein, amit néha megvilágított a pislákoló lámpa
fénye. Egy újabb vasajtóhoz ért, de ezt már szinte megette a rozsda. Nehézkesen
bár, de kinyílt. Egy lépcsőt talált, ami szintén úszott a kisebb nagyobb
víztócsákban. Belekapaszkodott a korlátba, hogy nehogy megcsússzon, majd
felhúzta magát az első lépcsőfokra. A lépcső tetején ismét csalódnia kellett,
hiszen egy újabb ajtóval találta szembe magát. Ez már fából volt. Egy jel volt
az ajtóba vésve. Kezeit rá tette, majd óvatosan végighúzta ujjainak végét a
vésés nyomán. A forma egy skorpiót adott ki. Meglepettségében megcsúszott a
lépcsőn a lába. Szerencséjére idejében a korlát után kapott, így sikerült megúsznia
egy legördülést a lépcső aljáig. A kilincsre tette a kezét és félve lenyomta
azt. Az ajtó kinyílt, míg ő belépett rajta. Egy dohos szobába találta magát,
ahol egy asztal volt, tele iratokkal és egyebekkel, mögötte pedig egyetlen egy
szék, amin egy kopasz fejű, nagy termetű férfi ült.
- Már vártalak Cloude – szólalt meg a mély, baritonos hangján. Felállt, majd
ropogtatni kezdte az ujjperceit: kis-, gyűrűs-, középső-, mutató-, végül a
hüvelykujj, és még egyszer elismételte a másikon is.
- Én…én nem találtam rá, uram – mondta Cloude a félelemtől reszketve. – Viszont
találtam valakit, aki segíthetne ez ügyben.- Nem érdekelnek a magyarázataid Cloude! Nekem a lány kell!
Jó, de mostmár jöhetne egy rész is mert mér nagyon rég volt.
VálaszTörlésImádom a blogod és a történetet csak nagyon ritkán hozol újakat :D :/
Sajnálom azt a rengeteg késést, de mindenképpen azon vagyok, hogy ne csapjam össze a munkám.
TörlésElody.xx